Húsz év után ismét Békéscsabán vezényel Gál Tamás

 

"A döbbenettől csodálkozom" - fogalmazott Gál Tamás Liszt-díjas karmester a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarról. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszakvezető karmesterét, aki 2009. május 25-én húsz év után dirigálja ismét az együttest, az egyik próba után kérdeztük munkájáról és a viharsarki együttesről.

Friss diplomásként Sugár Miklós után vettem át közel két évre a békéscsabai zenekar irányítását valamikor a '80-as évek végén.
Akkor meglehetősen élénk zenei élet folyt Békéscsabán és az egész megyében: színvonalas zeneiskolákra, kitűnő zenetanárokra, népszerű filharmóniai koncertsorozatokra emlékszem. Ezért is nagy élmény számomra, hogy egykori tanítványom, a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, Somogyi-Tóth Dániel visszahívott Békéscsabára vendégkarmesterként.

 

- Egy profi, sok országot megjárt karmester számára mit jelent egy félprofi együttes dirigálása?

 

A nem hivatásos tagokból álló zenekaroknál mindig nagy lelkesedést tapasztalok. A zenészek tanítanak és érződik a játékukon, hogy mennyire élvezik, amikor egy-egy próba erejéig maguk is muzsikálhatnak. Számukra minden alkalom igazi kaland. Ráadásul a Békés megyei együttes nem a hagyományos amatőr zenekarok próbarendjét követi, nem heti egy-egy alkalomra ülnek össze, hanem az előadások előtt intenzív próbaciklusokat tartanak, így sokkal jobb hangzás érhető el a koncertekre. Ráadásul most Békéscsabán érzem azt a lendületet, ami a művészeti vezető személyiségének is köszönhető. Somogyi-Tóth Dániel nem csak egyik legkiválóbb karmestere a maga korosztályának, hanem gazdája, menedzsere is a zenekarnak. Tudom, hogy jobbnál jobb ötletei vannak, jó kapcsolatot épített ki a fenntartóval és a helyi művészeti élet képviselőivel. Mindemellett a zenekari tagok is lelkesek, tehetségesek. Örülök, hogy közöttük lehetek.

 

- Gyakran halljuk, hogy igazi kulturális élet csak a fővárosban folyik, a távolabbi városokban nem találkozni színvonalas produkciókkal.

 

Ez egyre kevésbé van így. Elég csak éppen Békéscsabára gondolnunk. Mindig is híres volt sportéletéről a város, főiskolája van, a sétálóutcán plakáterő hirdeti a különböző programokat. Most is épp abban a Jókai Színházban beszélgetünk, ahol mindig történik valami rendhagyó. Ez egy élhető város, és egy gyönyörű megye, ahol nem lehet unatkozni. A megyeszékhely is jó adottságokkal rendelkezik: például akár a városi sportcsarnok is alkalmas lenne egy bombasztikus nagyzenekari koncert számára. És - visszatérve a zenekarra - elmondhatom, hogy az együttes kellő támogatás mellett néhány éven belül akár professzionális zenekarrá nőheti ki magát.

 

- Békéscsaba után merre veszi az irányt?

 

2008-ban húsz év után döntöttem úgy, hogy megválok a MÁV Szimfonikus Zenekartól és szabadúszó karmesterként dolgozom tovább. Azóta lényegében bőröndből élek, az utóbbi hónapokban bejártam az egész országot. Augusztusban Tajvanban vezényelek, majd a Szlovák Filharmonikusok meghívásának teszek eleget Pozsonyban. Huszonöt év alatt egyébként több mint harminc országban dirigáltam. Ezért is állítom magabiztosan: ilyen lelkesedéssel, mint itt Békés megyében, csak a német és ázsiai zenekaroknál találkoztam.

 

- László Jenő -

 

Fotó: Békés Megyei Szimfonikus Zenekar