Újra Békéscsabán vezényelt Gál Tamás

Gál Tamás Liszt-díjas karmester húsz év után tavaly dirigálta először a Békés Megyei Szimfonikus Zenekart. Most a Tavaszi Fesztivál keretein belül ismét egy koncertre érkezett megyénkbe: Grieg, Csajkovszkij, Dvořák, Arutjunjan dallamai csendültek fel március 24-én 19.30-tól a Békés Megyei Jókai Színház színpadán. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmesterképző tanszakának docense 2009-től a zenekar örökös művészeti vezetőjének tisztjét is betölti. A próbafolyamat alatt beszélgettünk vele a felkészülési időszakról, a zenekarról, karmesterségről:

 

 

 

 

Jelenleg a felkészülési időszak felénél járunk. Általában az a divat a zenei életben, hogy a vendégkarmester egy-két nappal a koncert előtt érkezik meg a zenekarhoz, s folytatja azt a munkát, amit a helyi karmester elkezdett. Azonban a Danival, illetve a zenekarral való kapcsolatom - hiszen 1985-től, a főiskola elvégzése után majdnem két éven keresztül vezettem ezt a zenekart, ráadásul a tavalyi jubileumon megválasztottak tiszteletbeli örökös művészeti vezetőnek - mind-mind arra sarkallt, hogy lényegesen többet vállaljak fel a zenekarral való munkából, mint egy vendégkarmester. Így az elmúlt hét közepétől már próbáltam Békéscsabán. Hétfőtől pedig folytatjuk a munkát. Nagyon szeretek velük dolgozni, s a részükről is pozitív hozzáállást tapasztalok. Figyelek arra, hogy minden próba érdekes legyen, pluszt tudjak adni nekik.


- 2009-ben hatalmas változásokról beszélt a zenekarral kapcsolatban. Miben látja ezeknek a mozgatórugóját?


Dani megjelenése egy újfajta lendületet hozott a zenekar életébe. Én úgy látom, hogy egy nagyon komoly fejlődés indult el, a zenekar most újra az egyik legütőképesebb vidéki félhivatásos zenekarrá növi ki magát. A jelenlegi koncert már a második közös produkciónk, ami csak megerősít mindebben. Az elmúlt időszakban több neves helyszínen mutatkoztak be, mint a Művészetek Palotája vagy a Szent István Bazilika. A másik dolog, amit hangsúlyoznék, a Békés Megyei Önkormányzat szerepvállalása a zenekar finanszírozását illetően, hiszen a támogatás jelentős részét a megyei önkormányzat biztosítja, ami számtalan lehetőséget nyit meg a zenekar számára.


- Ön tanít a Zeneakadémián is. Hogyan látja a most felnövekvő fiatal generációt?


Egy karmesternél rengeteget számít a tapasztalat. A karmester olyan, mint a hegedű vagy a jó bor: minél idősebb, tapasztaltabb, annál jobb. Nagyon nehéz megállapítani 22 éves korban, hogy a leendő karmester a zenekar élén mennyire tehetséges. Valamilyen "illatot" azért lehet fogni. Vannak olyan készségek, melyeket nem lehet tanítani, mint például az intelligencia, a muzikalitás, az ösztönösség s talán még ide sorolnám a tudatosságot is, ezeket hozza magával. Gyakorlatilag a mozgás része, a manuális része - amit a kezével, pálcával, testével végez - tanítható. A karmesternek a hangszere a zenekar, ami emberekből áll. Egy karmester zenekar nélkül a szobában nem tud gyakorolni. Kavarhatja a levegőt a tükör előtt a kezével, hallhatja belül a zenét, amit vezényel, de az, hogy mindezt hogyan képes átadni a zenészeknek, motiválni őket, az mind- mind készségek és tapasztalat kérdése. Felveszünk valakit 19-20 évesen, 25 évesen végez, és az ő műsora csak azután kezdődik.


- Somogyi-Tóth Dániel is a tanítványa volt. Milyennek látta őt akkor és most?


Ez már a sokadik eset a végzett diákjaimat tekintve, de ennyire egyértelmű talán kevés volt, hogy az a passzív tudás, amit a Zeneakadémián felhalmozott, az egyetem elvégzése után hihetetlen erővel tört elő. Fantasztikus kommunikációs képességgel rendelkezik, ami a mai karmesterek egyik elengedhetetlen tulajdonsága. Remekül menedzseli a zenekart, rövid idő alatt rengeteg nívós helyszínre el is vitte őket. Az ő szakmai érdeme, hogy bemutatkozhattak a Művészetek Palotájában. Emellett a Budapesti Operettszínház állandó vendégkarmestere, ami nagyon nehéz feladat karmesteri szempontból. Daniból egy nagyon komoly jövő előtt álló zenész vált. Én nagyon sokat látok benne.

 

- Hol találkozhat Önnel a közönség a közeljövőben?


Érdekes a kérdés, mert az egyik régi álmom, hogy itthon is meghonosodjanak a koncertek után szervezett közönségtalálkozók. Zágrábban vettem részt egy ilyen találkozón, ami hatalmas élmény volt számomra. De visszakanyarodva a kérdéshez, májusban a Tajvani Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezénylem, ahová szinte minden évben hívnak vendégkarmesterként. Tavaly például Pekingben és Shanghaiban turnéztam velük, ami hihetetlen előrelépés, hiszen hatvan éve nem járt tajvani zenekar Kínában.
A zenekar júliusban egy nagyszabású produkcióra készül. Milyen tanácsokkal látná el őket a Carmina Buranaval kapcsolatban?
A Carmina Burana hatalmas apparátust igényel: két zongora, rengeteg hangszer, gyerekkórus, vegyes kar. Kétszáz ember egyszerre a színpadon. Mindezek megszervezése legalább akkora feladat, mint a mű megtanulása. Ehhez kívánok nekik elegendő energiát és lelkesedést.

 

- Tari Sarolta -

 

vissza az archívumba >>>