XI. Orosháza Fesztivál

Csökmei MargitElső szóra igent mondott a BÉTAZEN szervezőinek Csökmei Margit trombitaművész, amikor arra kérték, hogy lépjen fel az idei fesztiválon. Az esemény iránti lelkesedés nem véletlen, hiszen a ma már főként Svédországban játszó muzsikus Békésen kezdte pályafutását. A Békés Megyei Szimfonikusokkal közösen a nyitókoncerten lépett fel.

 

Csökmei Margit a Békési Zeneiskolában kezdett el trombitán játszani 10 éves korában. A hosszú zeneiskolai évei alatt föl sem merült benne, hogy egyszer majd hivatása lesz a hangszeren való játék. Csak az érettségi után döntött a zenei pálya mellett.

 

A Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett szakmai tagozaton, majd 2002-től a Szegedi Tudományegyetem Konzervatóriumában Boros József szárnyai alatt folytatta zenei tanulmányait. Számos versenyen és kurzuson való részvétel után 2004-ben felvételt nyert a Salzburgi Mozarteum ba, Prof. Hans Gansch - hoz.

 

- Nagyon örültem, amikor Bagoly László felkért arra, hogy lépjek fel az idei zenei napokon. Az, hogy hivatásszerűen szeretnék foglalkozni a zenével, bár leginkább akkor dőlt el, amikor az egyetem mellett beiratkoztam a konzervatóriumba, de már a békési gimnáziumi évek is komoly indíttatást adtak a művész pályához. Kalandos úton jutottam ki Salzburgba, ahol rengeteget tanulhattam. Most egy olyan svéd kamarazenekarban játszhatok, amelyik tizennégy évvel ezelőtt alakult. A csapat első célkitűzése az volt, hogy tíz éven belül egy nagyon híres amerikai koncertteremben muzsikálhassanak, ezt hét év alatt sikerült elérniük, ami jelzi, hogy mindent igyekszünk megtenni a siker érdekében - árulta el érdeklődésünkre a művésznő.

 

- Jól érzem magam Svédországban. Annak ellenére, hogy a svédek nem olyan zenei kultúrát képviselnek, mint mi azon a környéken, ahol én élek, nagyon színvonalas zenei élet folyik. A mostani fellépés jó apropót szolgáltatott, hogy hazalátogassak, legutóbb ugyanis tavaly volt erre lehetőségem. A BÉTAZEN-en fellépni már gyermekkoromban is nagy élményt jelentett, részt vettem a térzenéken, fanfároztunk a templomtoronyban, ami kis zeneiskolás növendékként csupa kellemes emlékként maradt meg bennem. Azt igazán sajnálom, hogy már nem a zenepavilonban vannak a koncertek, úgy gondolom, mindenképpen megérdemelné az épület, hogy felújítsák, biztos vagyok abban, hogy akadna olyan zenekedvelő támogató, aki felkarolná ezt az ügyet és újra ott rendezhetnék meg a szervezők a nagyobb fellépéseket. Az ottani hangulatot nehéz pótolni, hiszen gyönyörű környezetben játszottak a zenészek, ami a közönség számára is felemelő élményt jelentett. Ennek ellenére tudom, hogy az idei zenei napok is maradandó élményt nyújtanak majd a közönségnek, hiszen a szervezőket ismerve mindent meg fognak tenni a siker érdekében.

 

 

képgaléria

vissza az archívumba >>>